Nóra szerint au pairként a fontos a jó családválasztás. egy évnél tovább csinálni nem érdemes, de amúgy meg igen.
Au pair munkát szerintem nagyon egyszerű találni az interneten keresztül, ismerősök által vagy ügynökség segítségével. Én kevesebb mint egy hét alatt bukkantam rá arra a családra, akiknél jelenleg dolgozom. Ha interneten hirdeted magad, (vagy akárhol máshol, ahol kell egy fotó) kerüld el a bikinis felvételeket, és az unalmas igazolványképeket! Gyerekkel pózolni szintén erőltetett lehet. Talán a legjobb, ha a természetben mutatkozol, vagy sportolsz...de persze nincs biztos recept. Valószínűleg írnod kell majd – akárhol is hirdetsz – egy úgynevezett "Dear Family" levelet, amelyben beszámolsz magadról és a tapasztalataidról, valamint arról, hogy mit vársz ettől a munkától. Jó, ha van valamennyi tapasztalatod a gyerekekkel, de senki nem vár el több éves babysitter múltat, szóval ettől nem kell tartanod. Elfogadható motivációnak a nyelvtanulást tartják, vagy esetleg azt, ha itt akarsz valamit tanulni az egyetemen, és nincs időd más munkára, amivel fenntarthatod magad. Ha a családdal szimpatikusnak tűntök egymásnak, jön a kapcsolatfelvétel – ha otthon vagy, akkor Skype-on keresztül, vagy e-mailen, ha már Londonban tartózkodsz, akkor személyesen.
Az, hogy valaki élvezni tudja az au pair munkát, és a londoni életet, leginkább a szállásadó "hostfamily" és a saját személyiségétől függ. Ez nem egy olyan munkahely, ahonnan haza lehet menni, amikor az ember befejezte a feladatait. Nem könnyű. Meg kell találni azt a szerepet, ami által részt vállalsz a család életben, a saját privát tered megléte mellett.
Többféle családdal hozhat össze a sors. Vannak olyanok, akik kevés pénzért sokat várnak el (takarítás, vasalás, minden napi „babysitter”-kedés), és akadnak olyanok, akik többet fizetnek csupán a gyerekkel való együttlétért. Előfordulnak olyan szülők, akik egyedülállóak, és szeretnek beszélgetni au pairjükkel munka után, de vannak olyanok is, akik hullafáradtan jönnek haza, és csak bedőlnek az ágyba. Részegesekre, veszekedősökre és nyugis-viccelődösekre is bukkanhatunk. Szinten nem mindegy, hogy hány gyerekre kell vigyáznunk, és azok mennyi idősek. Egészen más egy pár hónapos csecsemővel az élet, mint egy 10 évessel. Ez a tény például, kifejezetten befolyásolja a szabadidőt.
Sokban függ az au pair habitusától, hogyan bírja a munkát. Lényegében családanyának kell lenni: vigyázni valaki gyerekeire, takarítani, vacsorát főzni. Az embernek nincs annyi energiája, hogy más feladatokat is végezzen mellette, de túl sok szabadidőt nehéz hasznosan eltölteni. Akikkel beszéltem eddig, szinte mindenki átesett egy olyan időszakon, amikor gyakorlatilag az összes holtidejét alvással töltötte.
A másik nehézség a külföldi léttel függ össze: az embernek újra fel kell építenie egy kapcsolatrendszert, ami otthon már megvolt. Ez elég megterhelő tud lenni, és kiválthat terhes periódusokat. A barátok rettentő fontosak, ha az ember távol van a szülőföldjétől. Nem javaslom azt – jópáran csinálják pedig – hogy nemzetiség alapján választanak haverokat: olyat, aki velük egy országból származik, vagy direkt külföldit, akinek a segítségével nyelvet tudnak tanulni. Szerintem az ember legyen jóban azzal, aki szimpatikus, nemzetiségtől függetlenül. Szerencsére jelenleg vagyok olyan jó helyzetben, hogy több barátom is akad – magyar, lengyel, román, cseh, de ismerek egy csomó más nemzetiségű au pairt is. Szerintem ez a kapcsolatháló az igazán izgalmas az itteni életben: bepillantást nyerni idegen kultúrákba (esetleg kipróbálni külföldi konyhát, ha közösen főztök, felfedezni milyen nemzetiségű emberek, hogyan buliznak, stb.). Emellett ugyanúgy imádom összehasonlítgatni a különbségeket Magyarország és Anglia között a magyar cimboráimmal. (Bezzeg otthon ez így van, vagy úgy!) A nyelviskola sokat segíthet a kapcsolatrendszer felépítésében és a szabadidő hasznos eltöltésében egyaránt, de vannak au pair meetingek és clubok, valamint millió lehetőség az ismerkedésre.
Sok mindent megtanul az ember az au pairség alatt: nemcsak főzni és takarítani, de beosztani az időt, barátkozni, valamint beszélgetni is gátlások nélkül. Az angolgyakorlásban a gyerekek, a nyelviskola és a barátok sokat segíthetnek. A nyelvtudás és az új ismeretségek megléte ugródeszkát jelenthet más (londoni) munkákhoz is.
Véleményem szerint au pairnek lenni egy évnél tovább nem érdemes, mert az ember nem érzi közben, hogy igazán nagy dolgokat tenne le az asztalra. A függetlenség hiánya is gondot jelenthet, mivel akárhogy is van külön szobád, együtt kell élned egy idegen családdal.
A munkaadónak sem egyszerű együtt lakni valakivel, aki nem része a famíliának, és akit nem ismerhetnek meg igazán, mielőtt befogadnak. Elengedni sem könnyű egy olyan valakit – főleg a gyerek(ek)nek, akit sikerült megszoknia/uk és megszeretnie/ük. Szóval, ha van rá lehetőséged, tartsd a kapcsolatot a családdal egy jó ideig, hátha visszavárnak a későbbiekben! Nóra
