Csilla Szlovéniában, Ljubljanában volt Erasmussal, és hamar rájött, hogy a kis távolság ellenére nem sokat tud az országról. A tapasztalatai viszont szinte kizárólag pozítívak voltak.
Nagyon jó pontszámmal, kedvező esélyekkel vágtam bele az egyetemi Erasmus pályázati időszakba. Jellemzően környező országok intézményeit jelöltem meg, a legtávolabbi pont Lengyelország lett volna, de az első helyen megjelölt Ljubljanai Egyetemre nyertem ösztöndíjat. A lázas előkészületek során döbbentem rá, alig tudok valamit erről az országról.
Utazás
Pedig Szlovénia elérhető távolságban van, autóval Budapestre Ljubljanából bő 4 óra alatt értem haza prevozzal [prevoz.org]. 2011 februárja előtt viszont még sosem léptem át a határt. Busszal egyszer sem utaztam, aki ezeket az Eurolines járatokat próbálta, mind rossz tapasztalatról számolt be. Így maradt a vonatozás, amivel sajnos ugyanez a távolság nagyobbnak tűnik, ráadásul a lehetőségek sem mozognak széles skálán. A Citadella nemzetközi gyors nagyjából kilenc és fél óra alatt ér Ljubljanába, a kocsikban nincs se konnektor, se wifi. A Venezia EN Zágrábon keresztül, de majdnem ugyanannyi idő alatt ér Ljubljanába. A kedvezményes „Ljubljana Special” jegy azonban csak a Citadellára váltható meg (egy útra 29, retúrként 39 euró, a kerékpárszállítás irányonként további 5 euró). Igen, kerékpárra szükség lesz Ljubljanában, vétek lenne kihagyni annak az infrastruktúrának a használatát, ami ott várja a diákokat, turistákat! Ráadásul tényleg nincsenek nagy távolságok, én – a nem túl jó kondíciómmal és tájékozódási képességemmel együttesen is – húsz perc-fél óra alatt eljutottam a város másik végén található lovardába. Ugyanis a testnevelési központon keresztül lehetőség van arra, hogy lovagoljunk akár a Száva partján is. Nem kell tantárgyként felvenni, hanem jelezve, hogy diákok vagyunk, kedvezményesen válthatunk 10 alkalmas bérletet 100 euróért (ez az itthoni árakat ismerve egy elég jó üzlet). Egy alkalom 60 perc, ha terepre megyünk, akkor több. Egyébként pedig buszok szolgálják ki a város (és a környező kis települések) tömegközlekedési igényeit. Elsőajtós felszállás és az úgynevezett Urbana Card van, helyi lakosok a mobiltelefonjukkal is igazolhatják, hogy jogosultak az utazásra. A kedvezményre jogosultak (diákok, nyugdíjasok) zöld színű UC-dal, mindenki más sárgával utazhat. Az egyetemtől kapott igazolás bemutatásával igényelhetünk zöld színű UC-t, amire a 17 euróba kerülő havi bérletet válthatjuk meg, pontosabban tölthetjük fel bármelyik automatában. Ha nem tervezünk bérletet venni, akkor akár sárga kártyánk is lehet. Egy út 0,8 euró, cserébe 90 percig tetszőleges viszonylatban utazhatunk, ami korlátlan átszállást és irányváltoztatást is „tartalmaz”.
Tutori rendszer és rendelhető barátok
Azt a hibát sajnos elkövettem, hogy lekésve az intenzív nyelvi kurzus jelentkezési határidejét, más, szervezett keretek közt zajló nyelvtanulási lehetőségekkel sem éltem. Ez viszont a mindennapi életben nem volt nagy hátrány, az utca embere elég jól beszél angolul, és nem is térnek ki mondjuk egy útbaigazítás elől. Azt tapasztaltam, segítőkészek és szeretnék megérteni, mire van szükségem, hogy a lehető legkevesebb problémám legyen. Az első kollégiumi szobámból való mihamarabbi szabadulásban is előzékenyek voltak, az ennél kisebb vagy jelentéktelenebbnek mondható problémák megoldásában is számíthattam segítségre.
Az egyetemen működik a tutori rendszer: a cserediákok felkerülnek egy levelezőlistára, illetve elég hamar megismerkednek a http://www.lifeinljubljana.si/ weboldallal, amit a ŠOU diákszervezeti tagok működtetnek. Nagyon aktívak közösségi és szakmai programok szervezésében, valamint létezik a „buddy” rendszer is. A karról 4-5-en kapunk egy buddyt, aki segít az apróbb ügyek intézésben. Én nagyon meg voltam vele elégedve, tényleg bármikor, bármilyen ügyben kereshettem Stašt, és sokszor szervezett nekünk közös vacsorát.
A http://www.ljubljana.info/friends/ oldalon pedig „rendelhetünk” társat is, akár csak egy délutáni kávé mellé. Ő Peter, a közszolgálati rádió munkatársa, aki évekkel ezelőtt indította ezt a honlapot egy külföldi barátjával együtt. Megéri betérni a Pilon Bárba is, ahol a sörünket (kedvencem a kevert Laško) kérhetjük bátran magyarul, Vlado, a tulaj, ugyanis kiválóan beszéli a mi nyelvünket. A cvičekkel vigyázni kell, ilyen rossz bort nem is tudom, mikor ittam utoljára, viszont a borovničevec-et muszáj megkóstolni.
A poszt elején említett prevoz pedig tulajdonképpen nem más, mint egy működő (!) telekocsi rendszer. A honlap csak szlovénül üzemel, de meg lehet vele birkózni. Külön válogathatunk belföldi és nemzetközi fuvarok között. Ha kirándulni szeretnénk, pl. leruccanni a tengerpartra vagy vissza-visszatérni Bledbe, érdemes először prevozt keresni, és csak utána megnézni a busz- vagy vasúti menetrendet. De az indulásom előtti délutánon, nem is igazán bízva a szerencsében, itt találtam egy Ljubljana-Budapest fuvart, 30 euróért (ha vonattal utaztam volna, akkor 34 eurót kellett volna fizetnem). Cserébe minden cuccom, még a biciklim is befért, és közel 4 óra alatt szinte házig hozott Ivan, aki egyébként másnap repült tovább Tel-Avivba egy konferenciára. Ugyanígy, ha csábító fapados repjegyeket találunk Triesztből indulva, készüljünk fel rá, hogy a két város (Ljubljana és Trieszt) között pocsék a közlekedés. Naponta két busz indul oda, az egyik hajnali 5 körül, a másik 6.30-kor. Közvetlen vonat nincs is. Hétvégén pedig még ennél is macerásabb például hazajutni. Nekem nem is sikerült. Ha épp nincs prevoz, akkor pedig még mindig egy további lehetőség az autóbérlés.
Ljubljana
Hétvégenként Ljubljana – a turisták tömeges megérkezéséig – embertelen. Abban az értelemben, hogy a szlovén diákok mind hazautaznak hétvégére, és bizony ekkor látszik, mennyire egyetemi a város. A kollégiumi parkolók kiürülnek, az utakon érezhetően kevesebb az autós és a biciklis közlekedő is, bulik se nagyon vannak és a boltban sem kell olyan hosszan sorban állni, mint hétköznap. Egyébként sok üzlet nincs is nyitva hétvégén. Akik ljubljanai lakosok, azok is általában elmennek családostul kirándulni.
Úgy tudom, minden cserediák, aki igényel, kap kollégiumi férőhelyet, amikre érkezési sorrendben lehet lecsapni. A tanév során háromszor van lehetőség pályázni vagy új helyet igényelni. Az alapdíjon felül fizetni kell az internetért, az ún. dežurstvo-ért (szlovén diákok portaszolgálata), és egyéb, alkalmi kiadásokért (pl. rongálás, biztonsági szolgálat). Ebből többször is volt probléma, talán ezzel kapcsolatban volt a legrosszabb tapasztalatom az egész ügyintézési mizériák közül. Épülettípustól függően vannak blokkos rendszerű kollégiumok, apartman jellegűek, és a klasszikusnak mondható, folyosó végi közös mosdós-zuhanyzós épületek. A szobák jellemzően kétágyasak.
Az étkezésről csak röviden annyit írnék, hogy az állam támogatja a diákok étkeztetését. Havonta 20 egységet kapunk, de nem vész el, így nekem júliusra majdnem 40 kuponom maradt. Nagyon sok étteremben elfogadják ezeket, vannak speciális diákajánlatok is. A fizetés úgy történik, hogy jelezve a pincérnek a kuponfelhasználási szándékunkat, egy készülékkel és a mobiltelefonunkkal aktiváljuk a kupont (ha nincs szlovén SIM-kártyánk, akkor is van lehetőség igénybe venni ezt a támogatást). Így például a kollégiumi menzán 2,3 euróért kétféle leves, 4-5 féle főétel (egy szinte mindig vegetáriánus) közül választhatunk, ami mellé jár a saláta is, illetve választhatunk egy gyümölcsöt vagy desszertet.
Az egyetemi épületek városszerte fellelhetők, elég sokban megfordultam, és szinte minden esetben elmondható, hogy igényes, jó az infrastruktúra, hasonlóképp a könyvtáraké is. Az oktatással meg is vagyok elégedve meg nem is: nem egy tárgyam esetében előfordult, hogy csak én voltam külföldi diák (legalábbis aki megjelent az első órákon), ezért hiába volt angol nyelvűként meghirdetve, az órák szlovénül folytak. Viszont több külföldi vendégelőadónk volt, így ezek az órák 1-3 hét alatt, tömbösítve voltak megtartva. Áprilisban emiatt összesen 6 alkalommal kellett bemennem az egyetemre. Ez a tömbösítés egyébként a mesterszakos képzéseknél általánosnak mondható (nappali tagozaton is). Eleinte furcsa volt, hogy nem alakul ki egy 14-15 hetes rendszeresség, de bőven volt mivel elütnöm az így adódó szabadidőt. Erről az https://inslovenia.wordpress.com/ -on olvashattok.
