Ha Finnországba készülsz, Petra írása és blogja is kötelező! Ha szeretnéd megtudni, miért járnak egyenoverálban diszkóba a finn egyetemista lányok, a hajtás után kiderül!
„Normális vagy te, hogy elmész Északra megfagyni?” – Körülbelül minden második embertől e reakciót hallottam, amikor közöltem, hogy Erasmus ösztöndíjat nyertem a finn fővárosba. Pedig Helsinki nem az Északi-sark, és egy-két hidegebb hetet leszámítva a klíma nem okozott komolyabb gondot még a mexikói vagy brazil csoporttársaimnak sem, pedig ők még életükben nem láttak havat sem.
Miért Finnország?
Miért érdemes Finnországba menni? A válasz egyszerű: egy teljesen más világba csöppenünk, és megéri a hideget elviselni annak érdekében, hogy megismerjünk egy kultúrát, amely nem csak a mienktől, de az úgymond nyugat-európaitól is eltér. Sőt, a finnek szerint ők nem európaiak, de nem is skandinávok, szimplán finnek. Ami nekem a legmeglepőbb volt, az az emberek egymás iránt tanúsított tisztelete, a becsületesség, valamint a szélsőségektől és a nacionalizmustól teljesen távol álló hazaszeretet. A becsületesség legjobb példája, hogy a metrón egész félév alatt egyetlen egyszer találkoztam ellenőrrel, ugyanis itt mindenki megveszi a jegyet, még akkor is, ha csak egy megállót utazik.
Hideg
Mielőtt az Erasmusos élményekbe belekezdenék, azért ejtenék pár szót arról a „rettenetes hidegről”, ami a legtöbb embernek eszébe jut Finnországról. Nincs meleg, ez tény, viszont nem úgy kell elképzelni a finn telet, hogy kemény mínuszok vannak végig. Például január második felében alig szaladt a hőmérő higanyszála mínusz 5 fok alá. A „normális” hőmérséklet a téli hónapokban – vagyis a március végéig tartó időszakban – olyan mínusz 10 körül mozog, azonban pár hétig a mínusz 20 (éjszakánként mínusz 30 körüli) fok körüli hideget is „élvezhettük.” Nem kertelek, ez már nem épp a kellemes kategória, gyakorlatilag nem lehet úgy felöltözni, hogy az ember ne fázzon. Sőt, volt arra is példa, hogy a hajam vége vagy a szempillám bejegesedett. Azonban egy idő után valamennyire megszokható, és nem akadályoz semmiben, ugyanúgy eljártam bulizni is például, sőt vicces volt hazafelé azon vitatkozni, hogy mínusz 25-höz vagy mínusz 30-hoz van közelebb a hőmérséklet.
Pénz
A hideg után a másik fő félelem a finnekkel kapcsolatban a pénz. Ugyanis azt is hallottam, hogy Finnország legalább 6-szor drágább mint Magyarország. Azonban a szálláson és a szolgáltatásokon kívül nem lehet azt mondani, hogy annyira nagyon drága ország. Azért persze az olcsó kategóriába sem sorolható.
Az étkezést egész kedvezően meg lehet úszni, diákigazolvánnyal (aminek a kiváltása olyan 10 € körül volt) 2,5 € egy menü az egyetemen, ami magába foglal egy tál meleg ételt, plusz korlátlan mennyiség zöldséget, valamint egy pohár tejet, kefirt vagy gyümölcslevet. Mivel ugyanolyan diákigazolványt kaptunk mint a finn diákok, fél áron utaztunk a helyi járaton ( 22 € egy havi összvonalas bérlet, de diákkal kedvezményesen vehető vonaljegy is, ami 80 cent, plusz a bérletre egyenleget is lehet tölteni, ha valaki nem utazik állandó jelleggel), valamint az állami vasúton is.
Ami nagyon drága az az alkohol, ami itt állami monopólium, így hatósági áras, valamint csak az erre kifejezetten létrehozott boltokban (ALKO) kapható. Élelmiszerboltban kizárólag olyan alkohol kapható, melynek alkoholtartalma 5% alatt van. Az árakról nagyjából annyit, hogy egy üveg középkategóriás bor 7-8 €, fél liter gyatra minőségű finn vodka 15 € ( a Finlandia 25), a tequiláért pedig képesek 30 €-t elkérni. Ami érdekes, hogy van Tokaji Aszú (olyan 20 € körül), Unikum (22€/ fél liter) meg 7 €-ért Törley. Pubokban, szórakozóhelyeken 5 eurónál kezdődik(!) egy korsó sör. Épp ezért megéri egy tallinni kirándulás, ugyanis az észt főváros mindössze 2 órányira van hajóval, és amellett, hogy gyönyörű város, az árai megegyeznek a hazaival.Szállás
Ahogy azt már említettem a szállás elég drága, ha nincs szerencséd; nekem például a teljes ösztöndíjam ráment. Helsinkiben a szállást egy, az egyetemtől szinte független szervezet végzi. Itt az otthoni kollégium fogalma ismeretlen, három féle opció létezik, ha valaki nem úgy dönt, hogy maga keres albit. Lehet lakni egyszemélyes minigarzonban, többszobás lakás valamelyik szobájában, valamint egy szobában valakivel. Ez utóbbit csak akkor, ha a jelentkezéskor már tudod, hogy kivel szeretnél lakni, randomra nem tesznek egy szobába ismeretlen embereket. Én Helsinki belvárosában laktam egy minigarzonban havi 400 €-t. Az árán kívül tulajdonképp csak pozitív dolgokat tudok említeni, ugyanis a házban csak erasmusos diákok laktak, így buli és társaság mindig akadt, valamint a az egyetemtől kezdve az élelmiszerboltig minden nagyon közel volt (gyalog maximum negyed óra), és buliból hazafelé sem kellett semmilyen tömegközlekedési eszközre várni. Sőt, 10 percre volt a tengerpart is. Maga a lakás teljesen egyszerű: volt egy mini-konyha a szobával egy helyiségben, meg egy fürdőszoba. A házhoz tartozott még ilyen mosoda meg szauna is egy kis úszómedencével.
Oktatás
Az egyetemi oktatás színvonala nagyon veri a hazait. Először is kiemelném, hogy minden működik, és rendezett, annak ellenére, hogy csak erasmusos diákok voltunk, ugyanúgy a „helyi neptunon” keresztül intézhettük az ügyeinket, valamint egy állandóan elérhető ügyintéző mindig segített, ha problémák adódtak. Én jogot hallgattam, egy nemzetközi jogi mesterképzés angol nyelvű tárgyai közül tudtunk választani, mivel az egyetemen üzleti jogi és nemzetközi magánjogi szakirányok vannak angolul, leginkább e területekhez közel álló, valamint emberi joggal kapcsolatos kurzusok közül tudtunk választani. Meglepő módon hatalmas választék volt, sőt ingyen járhattunk finn vagy svéd nyelvórákra, valamint a nyelvi laborban volt „self study” is, hatalmas választékkal, angol, német, lasz, francia, spanyol valamint orosz nyelvkönyvekkel.
Ami a legjobban tetszett, hogy több volt a szeminárium mint az előadás, és itt a törvényszövegek ismerete helyett a logikus gondolkodás elsajátítására helyezték a hangsúlyt, például vizsgákon simán használhattuk az adott jogszabályt, arra voltak kíváncsiak, hogy miért épp az adott szakaszt választottuk. Rengeteg nemzetközi oktató is. Ami viszont furcsa volt, hogy nem részesültünk „különleges elbánásban”, ugyanannyit követeltek tőlünk erasmusosoktól, mint a finn diákoktól, így nem egy olyan hetem volt, amikor éjszakákon át bajlódtam a beadandóimmal, ugyanis itt az is kedvelt dolog volt, hogy kaptunk egy témát, amiről esszét kellett írni, majd előadni. De megérte, ugyanis a félév alatt a jogi szókincsem hatalmasat fejlődött, valamint hasznos volt az is, hogy angolul kellett prezentálni.
Angolul pedig mindenki beszél, nem csak az egyetemen. Arra is volt példa, hogy a hajléktalanok angolul kértek cigit.
Élet
Helsinkiben az egyetemi élet egyszerűen csodálatos, ezen a téren semmi nem igaz a finnekre aggatott jégember-sztereotípiából: ha buliról, vagy bármilyen rendezvényről van szó mindenki „extra-szociális” és barátkozó típus lesz. Ami a legviccesebb, hogy minden karnak van egy saját overallja, amiben bulizni járnak – még a lányok is simán elmennek abban diszkóba – amit vicces felvarrókkal varrnak tele, amik általában 1-1 egyetemi rendezvényt jelképeznek. A legnagyobb diákélet a műszaki egyetemen van, talán ott is van a legtöbb külföldi, de nekünk jogi karosoknak sem lehetett panaszra okunk, szinte minden héten meghívást kapunk különböző eseményekre, legyen szó kocsmatúráról vagy szimpla szakestről. Minket a jogi karon csoportokra osztottak, és minden csoportnak volt egy mentora, mi vele is nagyon jól jártunk, még a szülei nyaralójába is elhívott minket, és igyekezett minél jobban bevonni a finn hallgatók közé.
Summázva annyit tudnék elmondani, hogy számomra mindegy egyes centet/fillért megért, hogy Helsinkiben tanulhattam egy szemesztert. Mind az oktatás mind az egyetemi élet olyan színvonalú volt, hogy ha nagyon akarnék, akkor sem tudnék rossz dolgokat mondani. Teljesen egyedül mentem ki, de a szervezésnek, és a közösségi portáloknak hála már az első estémet sem töltöttem társaság nélkül. Itt unatkozni nem lehet, ha nem épp rendezvényről rendezvényre jár az ember, akkor van elég dolga az egyetemre. A finn kultúra pedig csak pozitívan hat az emberre. Sőt, valahol a hideg éghajlat is, ugyanis miután hazatértem, egy jó darabig nem sikerült fáznom.
Szerintem mind szakmailag mind az emberi kapcsolatok szempontjából megéri Erasmus ösztöndíjjal elmenni valahová. Persze az az optimális, ha olyan helyre megy az ember, ami iránt vonzódik, de elképzelhetetlen tartom, hogy a nemzetközi diákélet bárhol is csalódást okozzon valakinek.
