HTML

Ösztöndíjturista

Az ösztöndíjturista nem egyszerűen repülőjegyet vesz, szállást foglal, hanem tudatosan megtervezi a nemzetközi karrierjét és az ösztöndíjas éveit. Ehhez nyújtanak segítséget volt erasmusos diákok hasznos információkkal és érdekes történetekkel. Ha te is voltál ösztöndíjjal külföldön, küldd el az osztondijturista@gmail.com email címre, milyen volt az oktatás színvonala, sikerült-e beilleszkedni, szállást találni és hazatérve a tapasztalatokat hasznosítani. Az Ösztöndíjturista a Mohaonline.hu és a Tempus ösztöndíjbloga.

Fész

Erasmus blogok

Friss topikok

Kemény ellenőrök, drága szállás, szép város

Írta Ösztöndíjturista — 2011.05.24. 13:53

Diána, Sienáról és az EILC nevű tanfolyamról mesél részletesen és informatívan. Ha Olaszországba készülsz tanulni, kötelező!

Város
 

Siena az olasz toszkán tartományában található kisváros. Középkori jellegzetességeit a belváros Világörökség részévé nyilvánításával őrizték meg, így nem látni óriásplakátokat a városfalon belül.

 

Utazás
 

Budapestről többféleképpen el lehet jutni Sienába. Az Eurolines buszjáratai kis szerencsével nem túl drágák, az utazás előtt 1-2 héttel pedig a repülőgépes megoldás költségeit is felülmúlják, miközben az út hosszú és kockázatos – ami a mellettünk ülő útitárs bizonytalanságát illeti. Repülővel Pisában érdemes landolni, ahol rögtön egy városlátogatást is beütemezhet az ember. Tulajdonképpen minden fontos látnivalót egymás mellett találunk, számomra ez némileg kiábrándító volt, a városnézés előtti Pisáról kialakított képemhez képest. Onnan kétféleképpen utazhatunk Sienába: közvetlen buszjárattal (http://www.trainspa.it/sienapisa.html), aminek az előnye, hogy kényelmes, és közvetlenül a reptérről indul. Hátránya viszont, hogy egy nap csak kétszer jár. A másik megoldás a vonat (http://trenitalia.it), aminek az az előnye, hogy jóval olcsóbb, mint a busz, és kb. minden félórában közlekedik.

 

Szállás
 

A kurzus idején egy kollégiumban laktam, egy kétágyas szobában, ami 300 euróba került. A városközponttól nappal 10-15, éjszaka 40 percre volt található busszal vagy 40-50 percre gyalog és 5-6 percre kocsival. A kollégium előnye a többi leendő Erasmusos diák népes társaságának alapvető közelségében leledzett, hátránya pedig a közlekedési nehézségek és a drágaság volt. (Nem túl fair, hogy ugyanezeket a szobákat a „nem Erasmus-hallgatók” 110 euróért bérelhetik a nyári időszakban, tanítási idő alatt pedig nem kell fizetniük.)
Jó tudni, hogy a városközpontban hangulatosabb lakásokat vagy szobákat is kiadnak ugyanilyen vagy sokkal alacsonyabb áron, és kis szerencsével olasz lakótárssal kerülhetünk egy szobába.

 

Oktatás

 

A kurzus szervezői és a tutorok roppant segítőkészek voltak. Azt gondolom, megfelelő tájékoztatást kaptunk az éppen aktuális programokról, és a felmerülő problémákat is szívélyesen fogadták.
 

A tananyagot minden tanár a csoportjához igazította. A tanárok nagy része nagyon profi volt, tele élettel, energiával és tanítani vágyással, viszont a mi tanárunk – akivel egy hónapon keresztül napi 5 tanórára találkoztunk – ki volt égve, és borzalmas illetve kevésbé borzalmas órákat tartott – annak ellenére, hogy látszott, egyébként jó tanár lenne. A csalódottságot a délutáni előadások és a „linguaggi settoriali” órák (tudományterületek – például: orvostan, jog, humán tudományok – szerinti kurzusok, a délelőtti tanárokkal, B1-es szint felett) feledtették némileg. Az előadásokat a sienai egyetem egyik neves professzora tartotta, betekintést nyújtva az olasz kultúrába.
 

A vizsgákat a tanárok állították össze a hónap során átvett anyag alapján. Egyes csoportoknak prezentációt kellett készíteniük, mások írásbeli és szóbeli vizsgát tettek. Mindenki sikerrel zárta a kurzust, az értékelés az olasz pontozással történt, ahol 30 pont a maximum.
 

A szervezők által biztosított egyéb kulturális programok leginkább idegenvezetők segítségével megszervezett városnézésekből álltak, így a hónap minden szombatján ellátogathattunk valahova. Egy alkalommal még a tengerhez is elbuszoztunk, strandolás céljából.

 

Tippek
 

Érdemes olcsóbb szállást keresni, ha valaki nem kifejezetten a „kolis életérzésre” vágyik. Fontos, hogy vegyünk az első nap már egy bérletet (biglietto mensile) a buszokhoz, ami 30 euró. Eleinte soknak tűnhet, de a büntetés 40, és az ellenőrök nem olyan elnézőek, mint például Budapesten: a buszsofőrökkel rádiókapcsolatban állnak, aki, amint felszállnak, lekapcsolhatja a jegyérvényesítő automatákat, így nincs kiskapu. Mindenkit ellenőriznek, azt is, aki leszáll.
 

Olasz telefonszám beszerzésére a Wind hálózata olcsónak tűnik, de nekem rengeteg problémám volt a szolgáltatóval. Nem tudtam sms-t küldeni Magyarországra, és a többi hálózathoz képest alacsonynak véltem a lefedettség szintjét. Zavaróan alacsonynak. Talán a legegyszerűbb a Vodafone, de a TIM is nagyon jó. Érdemes kártyafüggetlen telefonnal érkezni, hogy a készülékre már ne kelljen költeni.
 

Az általam megkérdezett emberek összesen körülbelül 700 eurót költöttek el az egy hónap alatt, amiben benne van a 300 eurós kollégiumi szoba.

 

Londonban Au pairként

Írta Ösztöndíjturista — 2011.05.17. 14:31

Nóra szerint au pairként a fontos a jó családválasztás. egy évnél tovább csinálni nem érdemes, de amúgy meg igen.

Au pair munkát szerintem nagyon egyszerű találni az interneten keresztül, ismerősök által vagy ügynökség segítségével. Én kevesebb mint egy hét alatt bukkantam rá arra a családra, akiknél jelenleg dolgozom. Ha interneten hirdeted magad, (vagy akárhol máshol, ahol kell egy fotó) kerüld el a bikinis felvételeket, és az unalmas igazolványképeket! Gyerekkel pózolni szintén erőltetett lehet. Talán a legjobb, ha a természetben mutatkozol, vagy sportolsz...de persze nincs biztos recept. Valószínűleg írnod kell majd – akárhol is hirdetsz – egy úgynevezett "Dear Family" levelet, amelyben beszámolsz magadról és a tapasztalataidról, valamint arról, hogy mit vársz ettől a munkától. Jó, ha van valamennyi tapasztalatod a gyerekekkel, de senki nem vár el több éves babysitter múltat, szóval ettől nem kell tartanod. Elfogadható motivációnak a nyelvtanulást tartják, vagy esetleg azt, ha itt akarsz valamit tanulni az egyetemen, és nincs időd más munkára, amivel fenntarthatod magad. Ha a családdal szimpatikusnak tűntök egymásnak, jön a kapcsolatfelvétel – ha otthon vagy, akkor Skype-on keresztül, vagy e-mailen, ha már Londonban tartózkodsz, akkor személyesen.


Az, hogy valaki élvezni tudja az au pair munkát, és a londoni életet, leginkább a szállásadó "hostfamily" és a saját személyiségétől függ. Ez nem egy olyan munkahely, ahonnan haza lehet menni, amikor az ember befejezte a feladatait. Nem könnyű. Meg kell találni azt a szerepet, ami által részt vállalsz a család életben, a saját privát tered megléte mellett.


Többféle családdal hozhat össze a sors. Vannak olyanok, akik kevés pénzért sokat várnak el (takarítás, vasalás, minden napi „babysitter”-kedés), és akadnak olyanok, akik többet fizetnek csupán a gyerekkel való együttlétért. Előfordulnak olyan szülők, akik egyedülállóak, és szeretnek beszélgetni au pairjükkel munka után, de vannak olyanok is, akik hullafáradtan jönnek haza, és csak bedőlnek az ágyba. Részegesekre, veszekedősökre és nyugis-viccelődösekre is bukkanhatunk. Szinten nem mindegy, hogy hány gyerekre kell vigyáznunk, és azok mennyi idősek. Egészen más egy pár hónapos csecsemővel az élet, mint egy 10 évessel. Ez a tény például, kifejezetten befolyásolja a szabadidőt.


Sokban függ az au pair habitusától, hogyan bírja a munkát. Lényegében családanyának kell lenni: vigyázni valaki gyerekeire, takarítani, vacsorát főzni. Az embernek nincs annyi energiája, hogy más feladatokat is végezzen mellette, de túl sok szabadidőt nehéz hasznosan eltölteni. Akikkel beszéltem eddig, szinte mindenki átesett egy olyan időszakon, amikor gyakorlatilag az összes holtidejét alvással töltötte.


A másik nehézség a külföldi léttel függ össze: az embernek újra fel kell építenie egy kapcsolatrendszert, ami otthon már megvolt. Ez elég megterhelő tud lenni, és kiválthat terhes periódusokat. A barátok rettentő fontosak, ha az ember távol van a szülőföldjétől. Nem javaslom azt – jópáran csinálják pedig – hogy nemzetiség alapján választanak haverokat: olyat, aki velük egy országból származik, vagy direkt külföldit, akinek a segítségével nyelvet tudnak tanulni. Szerintem az ember legyen jóban azzal, aki szimpatikus, nemzetiségtől függetlenül. Szerencsére jelenleg vagyok olyan jó helyzetben, hogy több barátom is akad – magyar, lengyel, román, cseh, de ismerek egy csomó más nemzetiségű au pairt is. Szerintem ez a kapcsolatháló az igazán izgalmas az itteni életben: bepillantást nyerni idegen kultúrákba (esetleg kipróbálni külföldi konyhát, ha közösen főztök, felfedezni milyen nemzetiségű emberek, hogyan buliznak, stb.). Emellett ugyanúgy imádom összehasonlítgatni a különbségeket Magyarország és Anglia között a magyar cimboráimmal. (Bezzeg otthon ez így van, vagy úgy!) A nyelviskola sokat segíthet a kapcsolatrendszer felépítésében és a szabadidő hasznos eltöltésében egyaránt, de vannak au pair meetingek és clubok, valamint millió lehetőség az ismerkedésre.


Sok mindent megtanul az ember az au pairség alatt: nemcsak főzni és takarítani, de beosztani az időt, barátkozni, valamint beszélgetni is gátlások nélkül. Az angolgyakorlásban a gyerekek, a nyelviskola és a barátok sokat segíthetnek. A nyelvtudás és az új ismeretségek megléte ugródeszkát jelenthet más (londoni) munkákhoz is.


Véleményem szerint au pairnek lenni egy évnél tovább nem érdemes, mert az ember nem érzi közben, hogy igazán nagy dolgokat tenne le az asztalra. A függetlenség hiánya is gondot jelenthet, mivel akárhogy is van külön szobád, együtt kell élned egy idegen családdal.
A munkaadónak sem egyszerű együtt lakni valakivel, aki nem része a famíliának, és akit nem ismerhetnek meg igazán, mielőtt befogadnak. Elengedni sem könnyű egy olyan valakit – főleg a gyerek(ek)nek, akit sikerült megszoknia/uk és megszeretnie/ük. Szóval, ha van rá lehetőséged, tartsd a kapcsolatot a családdal egy jó ideig, hátha visszavárnak a későbbiekben! Nóra

 

Tengerparti Erasmus

Írta Ösztöndíjturista — 2011.05.10. 14:54

Andi Genovában erasmuszolt az előadóteremben tengerparti kilátással.

Tengerpart


Az egyetem épülete a tenger partján pihen. Bizony, ebben volt részem tavaly. Genovában nem csak az csodálatos, hogy gyönyörű fekvése van – a Ligur-tenger és a hegyes-dombos vidék találkozása felejthetetlen látvány – hanem az is, hogy egyetemi éveim alatt először sikerült rávennie arra, hogy rendszeresen bejárjak az előadásokra, és ebben nem kis szerepe volt a suli ablakaiból látható hatalmas kékségnek! Nincs ennél nagyobb motiváció!


Nincsen elektronikus ügyintézés


A genovai egyetemen nincs ETR, Neptun, meg hasonló finomságok. Ez egyrészt remek, mert nem kell előre felvenni sem tárgyakat, sem vizsgákat, az ember arra jár be, amire szeretne és elég vizsgaidőszakban eldönteni, hogy miből szerzi meg a krediteket. Másrészt ez a rendszer nagyon lassú és körülményes, egy magyar diáknak nehéz megszokni, hogy semmit sem lehet elintézni egy kattintással.


Tudni kell olaszul


Ez nagyon fontos, de gondolom, nem mondok újat vele: az olaszok nem beszélnek angolul. Nem is nagyon tanulják, nem is érdekli őket. Így aztán azt tanácsolnám, hogy csak az válassza Olaszországot ERASMUS- tanulmányokra, aki legalább minimális szinten kommunikál olaszul(a többi úgyis ráragad később) Ha mégsem beszélsz semmit, de szeretnél menni, akkor javaslom, hogy mindig olyan külföldiek társaságához csapódj, akik tudnak olaszul, ugyanis az élet minden területén (lakáskeresés, suli, számlák, étterem, bolt)nehézségeid lehetnek, ha nem érted amit mondanak, vagy éppen érted, de nem tudsz válaszolni. Tehát: tanulni, tanulni, tanulni OLASZUL!!! Megéri.


Olasz


Ha bírod a pörgést, a hangzavart, imádod az életvidám, mindig mosolygós embereket, a folyton udvarló, kedveskedő fiúkat, ha érdekel egy ország, ahol „mindig süt a nap”- szó szerint és átvitt értelemben is – akkor Itália neked való hely. Ha azonban nem szereted az állandó zajt magad körül, nem bírod a szervezetlenséget, a hanyagságot, felhúzod magad, ha elkésik, akire vársz, ha kiborít a közlekedési káosz, akkor menj inkább szolidabb, csendesebb népekhez lakni.
 

ERASMUS


Fantasztikus, felemelő, örökké emlékezetes, ’once-in-a-lifetime’ azaz csak a közhelyeket tudom sorolni. Át kell élni, mert ez olyasmi, amit nem lehet elmesélni. Nincs más módja annak, hogy lengyelekkel piknikezzen az ember az olasz tengerparton, hogy venezuelai és arab fiatalokkal bulizzon, és kóstolja meg a másik nemzet híres italait, hogy portugál társaságban mulasson a velencei karneválon, hogy törökökkel vitatkozzon vallásról vagy politikáról… és ezek csak epizódok, szösszenetek, ennél jóval nagyobb, jelentősebb valami ez a vendéghallgatósdi. Próbáld ki, mert én még olyannal nem találkoztam, aki megbánta volna, hogy kiment!!!

Németországban az összes egyetemistának van gyereke és nincsenek zh-k

Írta Ösztöndíjturista — 2011.05.05. 11:38

Zsolt, 18 éves, a Fachhochschule Schmalkaldenre jár, Németországban. 10 pontban foglalja össze, amit a német felsőoktatásról és életről tudni érdemes. Elöljáróban: csajozni nehéz, minden más csodálatos.

1. Suli: az előadásokat nagyon élvezem!! Az elsö féléves átlagom olyan 2,5 lett, ami magyar rendszerben a 4es és 3as között van félúton. A szünetek azok a magyar rendszertől el vannak csúsztatva. Ja, meg nincs ilyen faszság, hogy zh (mondjuk nem is tudom pontosan, mi az a zh, ilyen dolgozat, nem?:D) meg különböző „időszakok”... bejársz az előadásra, (vagy nem, mert nem írnak fel meg semmi ilyen), aztán megírod a vizsgát félév végén. Ha megbuktál, megírod még egyszer. Ha azon is megbuktál, akkor megírod még egyszer. Ha azon is megbuktál, akkor sem dobnak ki, csak nem lesz jóváírva a bizidben. Meg nincsenek ilyen faszságok, hogy index, meg kredit meg haggyadmár…!:D Vannak előadásaid, aztán jólvan ennyi.

 

2. Tananyag/könyvek: ebbe a kategóriába sorolnám a tananyagot, ami nálunk úgy működik, hogy minden profnak van saját szkriptje, azt letöltöd a suliszerverről, kinyomtatod és kész. Nem kell könyveket venni, ami kell, az meg benn van a suli saját könyvtárában… ott is online ki tudod venni a könyvet, nem kell keresgélni

 

3. Diákigazolvány: bár magyar rendszerből abszolút nincs tapasztalatom, sokan szidják a neptunt, nekem fogalmam sincs milyen, nálunk a sulinak van saját rendszere, ami nagyon átlátható meg gyors, nem volt gond a vizsgáknál. Ami tetszik, az a diákigazolvány, ez egyben a szemeszterjegyem – szóval egész Türingiában ingyen vonatozom – a menzajegyem, a könyvtárjegyem, meg belépő bulikba... fel lehet tölteni több helyen pénzzel, és ezzel fizethetsz a menzán. Tök poén, mert ki se kell venni a pénztárcából, csak odatartod a menzásnéninek és kész.  Szóval 2 másodperc alatt fizetsz a menzán.

 

4. Menza: a menza nagyon príma, mindig van 4 féle kaja, amiből egy mindig vega, vagy ilyen überBIO-faszság. Finom, és diákbarát árak vannak. Ami hiányzik: a fehér kenyér. Nincs, egyszerűen nem létezik, sehol, még zsömle sem, semmi! A fehér kenyeret egyszerűen el kell felejteni.

 

5.Szex/buli: én itt elég fiatalnak számítok a magam 18 évével, az átlagéletkor 24-25 a csoportomban (első szemeszter volt!). Ez nem is lenne baj, ha nem lenne minden csaj eljegyezve/gyerekkel. És ez nem vicc. De azért van, azt hiszem, mert középiskola után mindenki megy dolgozni olyan 3-4 évet, utána egyetem/fősuli. Ezért aztán mindenkinek van kocsija (jó nem feltétlenül valami nagy autó), és 18 évesen már senki nem lakik a szüleinél. Jó, nem mondom azt, hogy fél év alatt azt vártam el, hogy én leszek itt a k*vanagy nőcsábász, de valami nőcit már össze kellett volna szedni. Bezzeg Münchenben könnyebben ment… Ami nehéz: elfelejteni a visszatekintést azokra a magyar nőkre, akiknél lenne esélyem. Furcsa, nem? Szinte soha nem megyek Magyarországra, mégis azokon gondolkodom, akiknél normál esetben lehetne esélyem, wtf? Fizikailag megvalósíthatatlan és irracionális, de nem tudok segíteni rajta. Most már nagyrészt leküzdöttem ezt a dolgot, de ezt a részt úgy szívesen kihagytam volna. A bulik jók, meg olcsók!  A sör finom, az emberek, 0,2-es, 18%os piákat isznak "felesnek/rövidnek", vicc! Nálunk meg ugye 0,5ös, 50%osok mentek, hát ja. Az emberek nagyon gyengén bírják a piát, hamar berúgnak… hát én edzettebb vagyok!!!

 

6. Bürokrácia: az első benyomást mindenképpen a német bürokrácia tette rám… minden kis papír, iratok rendszerezve, lefűzve, igényesen… a személyi adathalmaz, lakcímbejelentés, társadalmi biztosítás, iskolai hivatalos papírok, számlák, befizetések, kifizetések, szóval minden, ami a bürokráciába beleszámít, nagyon átláthatóan és érthetően van kitalálva.

 

7. Infrastruktúra: eléggé eldugott kis helyen lakom, de a vonatok jól járnak nagyon, és elég jó a hálózat. Nekem ugye a vonat ingyen van akárhova. Magyarországgal ellentétben itt nincsenek távolsági buszok.

 

8. Lakás: Németország „Bundeslandonként” un. „diák-művekre” van osztva. Ezek megvesznek nagy lakóházakat, felújítják őket, és a helyi diákoknak kiadják. Abban az értelemben kolesz, hogy csak diákok vannak az egész szálláson, de gyakorlatilag albérlet, mert hát… albérlet.

 

9. Bank: a legnagyobb téma! Magyarországon az OTP-nél vagyok, itt a DKB-nál, és ÓRIÁSI a különbség. Amíg Magyarországon voltam, szerettem az OTP-t, mert sok automatájuk volt, ahol relatív olcsón vehettél ki pénzt, sok fiókjuk volt, ahol tudtál személyes tanácsadást kérni meg volt internetbank, sőt, ha sztár vagy kaptál prepaid(!) mastercardot. De ami itt megy, hát az elégge megszégyeníti az OTP-t! Online-bankom van, maestro+dombornyomott VISA egyből, a világ bármely pontján ingyen veszek ki/utalok át/fogadok/váltok/stb. pénzt. Az online-bank átlátható, gyors, bizti, mint a bürokrácia. A számlavezetés is ingyen van, minden. Az OTP-t meg már utálom, mert a prepaid mastercardot csak Magyarországon tudod használni, 2000 forintokba kerül, ha kiveszel/átutalsz/váltasz pénzt, az online bank meg egy nagy hányás.

 

10. Hazajárás: karácsony, húsvét, nyár. Szinte mindenhova repülök, mert olcsó, de a vonat is jó, ha több cuccot akar az ember magával vinni.

 

 

Nem csak a táncoslány ajánlatoknál lehet megszívni

Írta Ösztöndíjturista — 2011.05.02. 15:10

Matyi Londonból hívja fel a figyelmet, hogy nyelvtudás nélkül nem nagyon érdemes akciózni. Ez annál is inkább aktuális, mert tegnaptól szabad a német munkavállalás, s a "munkalehetőség külföldön nyelvtudás nélkül" szavakra havonta 4400-an keresnek a Google-n.

Volt egy barátom, aki egy hirdetésen keresztül jött ki. Magának fizette a repülőt, de ígértek neki munkát és szállást is. A munka gyanúsan jól fizető, a szállás gyanúsan olcsó volt. Természetesen át lett vágva, a pénzt elvettek tőle, szállás, meg munka semmi. Engem tudott csak felhívni, aztán pár napig el tudott lenni nálam. Vele együtt még három srác jött ugyanígy ki, épp volt annyi pénzük, hogy haza tudjanak menni, de nyelvtudásuk semmi. A lényeg az, hogy nem szabad felülni semmi ilyen hirdetésnek a kapcsán a repülőre. Csak megbízható ismerőshöz, vagy önerőből, saját szervezésben érdemes elutazni.

Matyi

 

Padova, ittas biciklizés, testi szerelem

Írta Ösztöndíjturista — 2011.04.27. 15:51

Oké, az erasmusos és az olasz sztereotípiák igazak. Így Orsi:

Az olaszok temperamentumával nehéz felvenni a versenyt. Tudjuk róluk, hogy remek szakácsok, szeretnek focizni és gyönyörű városokban élnek. De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy milyenek az ágyban? Hogyan maradnak vékonyak a sok tészta-evés ellenére? Miért vezetnek úgy, mint az őrült?

 

Padova körülbelül akkora, mint Pécs, és főként egyetemisták lakják. Velencétől mindössze egy köpésre található Észak-Olaszország ködös és esős vidékén, a Dolomitok alatt. Mindenki biciklivel jár, hiszen még a legkisebb sikátorban is két sávos bicikliútra bukkanhatsz. A bárok és a szórakozóhelyek száma végtelen. Az egyetem karainak és tanszékeinek középkori paloták adnak otthont, megteremtve ezzel egy varázslatos közeget. A kolik viszonylag olcsók, más árak ellenben a nyugati életszínvonalat tükrözik.

 

Fél év alatt rengeteg élményben volt részem. Két balestet szenvedtem el kocsival, és hármat biciklivel úgy, hogy szó szerint „otthagytam a fogamat”. Illuminált állapotban levő biciklizés miatt rabosítottak a rendőrségen (ujjlenyomat vétel, táblás fotó – mint az amerikai filmekben), és az aktámban szerepel, hogy mind a három kórházat bejártam. Egy komolyabb, titkos viszonyt, egy futó kalandot és egy kialakulóban lévő kapcsolatot hagytam magam mögött három olasz udvarló személyében. Megtanultam társalogni Berlusconi-ról, elsajátítottam a híres padovai koktél (Spritz con Aperol) elkészítési módját és 19-es, 25-ös, valamint 28-as jegyek kerültek az indexembe. Jártam Milánóban, Bolognában, Trevisoban, Vicenzában, Chioggában és még sorolhatnám tovább. Karaoke-ztam fürdőruhában a tél kellős közepén a „Nyár van” című slágerünkre, zöld színekbe öltözve részt vettem az ismerkedésre kiválóan alkalmas Traffic Light Party-n, valamint kétszer itattam le pálinkával és unicum-mal külföldi barátaimat „magyar buli” keretén belül.

 

Számomra az Erasmus valami olyan érzést nyújtott, mintha visszacsöppentem volna kamaszkorom időszakába. Agysejtjeim nagy részét pusztítottam el az idegen nyelvű társalgás könnyedségéhez hozzásegítő alkohol által, reggelig táncoltam különböző, város széli diszkókban, és volt olyan nap, amikor ki sem keltem az ágyból, csupán a filmnézős számítógépes programok „play” gombját nyomogattam. Októbertől (az olasz őszi félév kezdetétől) novemberig felsőoktatási sztrájk miatt nem indultak be az egyetemi kurzusok, amiknek nagy többsége amúgy is csak decemberig tartott a trimeszteres beosztás miatt. Az órákra járás nem volt túl megterhelő – hiába tartanak egy tantárgyat kétszer vagy háromszor egy héten –, de a februári vizsgákra azért tanulni kellett. A folyamatos készenlét és az intenzív életvitel következtében felesleges kilóim nagy része tűnt el váratlanul egyes testrészeimről. Eleinte kifejezetten fárasztó volt napi 24 órában koncentrálni az idegen nyelvre és a kapcsolatépítésre, de egyszer csak – amikor ébredés után is olaszul szólaltam meg, és „jó éjszakát” helyett is „buona notte”-t suttogtam a mellettem lévő fiú fülébe – rádöbbentem, hogy megtanultam olaszul, és stresszmentesen képes vagyok használni a szavakat, az igeidőket és a –módokat is.

 

Ha kijelenteném, hogy fél év számomra tökéletesen elég volt visszafiatalodni újra, távol lenni a családomtól, barátaimtól és ezt a fajta külföldi tapasztalatot megszerezni, sokan furcsán néznének rám. Én viszont ki merem jelenteni, hiszen a kérdéseimre választ kaptam. Ha a magyar lányok a világon a legszebbek, akkor az a statisztika sem hazudik, hogy az olasz fiúk a legjobbak az ágyban. A tésztát általában olíva olajban összekevert fűszerekkel és reszelt parmezán sajttal eszik, ami – hús hiányában – szinte egyáltalán nem hizlal. A vezetéssel kapcsolatban pedig fontos tudni, hogy az olasz rendőrség (amelynek amúgy 25 szervezete létezik városonként) csupán 0,5-ös véralkoholszint felett büntet a közutakon, amíg Magyarországon ez a szám 0,0. Ha egy-két sör lecsúszik az esti kikapcsolódások során, náluk akkor sem jelent problémát autóba ülni, hazavezetni, vagy hazakísérni másokat. Újabb kérdések felmerülésénél, újra pályázni fogok más olasz ösztöndíjakra is, addig meg szerzek egy nyelvvizsgát, idegenvezetem Budapesten újdonsült francia, holland és német haverjaimat, és tökélyre fejlesztem kinti barátaim kedvenc receptjét: a parikáskrumplit.

További kaland-sztorik: http://padova-erasmus.blogspot.com/

Orsi

Nincs hétfő reggel Amszterdamban

Írta Ösztöndíjturista — 2011.04.19. 12:54

A bürokrácia Amszterdamban sem fenékig tejfel, cserébe egyenesen szakad a folpack és a hétfő reggel mint olyan nem létezik.

Manapság Amsterdamban tengetem a napjaimat, itt tanulok sportot és táplálkozást.

Az oktatás tök más, mint otthon. Nem kell egész nap bent ülnöd az egyetemen. Nincsenek előadások, csak interaktív szemináriumok, kis csoportokban. Egy nap csak 1-2-3 órád van, viszont kapsz egy csomó leckét meg szervezési munkát. Egy félév alatt most 7 hét elméletünk van, és 10-12 hét gyakorlatunk.

Ami fura Amsterdamban:

  • Mosolygósak az emberek az utcán, és ha eltévedtél, ők már jönnek is oda segíteni.
  • Nincsenek kátyúk az utakon. A legtöbb útfelújítás, amit láttam és tapasztaltam, csak néhány napig tartott, utána már újra járható volt minden.
  • Tilos az erkélyre ruhát teregetni, mert rontja az épületképet! :)
  • Befőttesüvegben árulják a virslit.
  • Lehet olyan tonhalkonzervet kapni, ami nem olajban úszik, hanem vízben.
  • Az itt kapható kukorica Magyarországon terem.
  • Hatalmas bürokráciai és ügyintézési zűrzavar van. A BSN szám (burgerservicenummer) és regisztráció feltétele a lakcím, de a lakcím feltétele a regisztráció, de előbb a lakcímedet engedélyeztetni kell az önkormányzatnál, csak utána lakhatsz ott legálisan. A munkavállalás feltétele a bankszámlaszám és a BSN szám, de a bankszámlához kell a bejelentett lakcím, illetve a munkaszerződésed.
  • A folpackot puszta kézzel is, egyenesen el lehet tépni.
  • Minden héten van lomtalanítás.
  • A szelektív kukák körül nincsen mocsok és bűz, hanem nagyon szépen rendben tartják őket, és hetente többször is kiürítik.
  • A helyiek nem szeretnek korán kelni. Hétfőn szinte minden később nyit (10-11-dél körül), és a legkorábbi találkozók is csak 9-10 körül vannak. Cserébe este tovább tart a munkaidő.
  • Náluk nem udvariatlanság még este 9-10 körül sem telefonálni.

Furtwangenben műszakisként

Írta Ösztöndíjturista — 2011.04.18. 14:40

Gábor Németországban csodálkozik rá az ottani menza minőségére. Hasznos infókat szállít adminisztratív dolgokról. Őt is fejbe csapja a kultursokk és az egyiptomi konyak.

A Kecskeméti Főiskola GAMF karáról négyen pályáztunk az ERASMUS ösztöndíjra, hogy egy szemeszteren keresztül Németországban, a Fekete Erdő kellős közepében, Furtwangenben tanuljuk, gyakoroljuk a nyelvet. A 16 órás autóút után valahogy egyedül éreztem magam a kollégiumi szobámban, hiába volt a szomszédban egy ismerősöm, a koleszban akkor még kettőnkön kívül nem nagyon lakott más. Idegen környezetben, távol az otthoniaktól, internet nélkül…

Vártam a holnapot. Másnap kezdődött az eligazítás, 4 órán keresztül tömték a fejünkbe a tudnivalókat, és végre találkoztunk emberekkel. Igaz, a diákok felét azóta se nagyon láttuk, mert az egyetem egy másik városban (Villingen-Schwenningenben) található kampuszára jelentkeztek. Azokkal, akik Furtwangenbe nyertek felvételt, igazán a másnap kezdődő, másfél hetes intenzív német nyelvi kurzuson haverkodtunk össze. Az „egymásra találásban” segített a kimondottan nekünk szervezett Welcome Party is, aminek a másik kollégium buliszobája adott otthont. Az összejövetel hangulatát csak fokozta, hogy a fogyasztást a Studentenwerk állta, aminek a fennhatósága alatt van a diákszálló. Már akkor, az első héten úgy éreztük, hogy biztosan nem lesz kedvünk hazamenni, ha itt lesz az ideje. A második héten töltöttem a 22-t, a születésnapi buli színvonalát pedig valahol a sztratoszférában húztuk meg. Állítom, hogy az egyik legjobb (ha nem a legjobb) szülinapi partim volt! Mi, magyarok készítettünk jóféle paprikás krumplit a vendégseregletnek, és boros kóla welcome drinkkel vártuk őket. Az egyiptomiak egy üveg konyakkal leptek meg, a mexikóiak – gitár kísérettel – elénekeltek nekem egy náluk szokásos születésnapi dalt, és jóformán egész nap ölelgettek, mert náluk ez a szokás.

A suliban a tanárok meglepően segítőkészek velünk, ERASMUS diákokkal. Ha bármi kérdésünk van – és tudnak ránk időt szakítani –, azonnal segítenek, szaladgálnak velünk más tanárokhoz, vagy a kérdésben illetékes/jártas munkatársakhoz.  Nagy divatja van itt különböző projektmunkáknak. Példának okáért a Szenzorok és beavatkozók tantárgyam laborgyakorlatának egész féléves feladata egyetlen projekt. (Adott egy nyomásérzékelő, amiből kilóg két drót. Erre kell egy olyan elektronikát biggyeszteni, ami a kimenetén valamiféle, a nyomással arányos, mérhető jelet ad ki.)

Tovább is van...

No Puszta, No Gulasch szuvenírpályázat képzőművészeknek

Írta Ösztöndíjturista — 2010.09.06. 15:08

A Boulevardésbrezsnyev Galéria megelégelte a gulyás-puszta-paprika típusú hungarikumok egyeduralmát, és pályázatot hirdetett szuvenírek készítésére. A No puszta, no goulasch – Art for Souvenir elnevezésű projekt célja a turisták Magyarországról alkotott képének színesítése mellett a kortárs képzőművészet támogatása és terjesztése. A pályázatról a teljes cikket elolvashatod a www.mohaonline.hu-n.

„Én és a kampány” Fotópályázat az átlátható kampány-finanszírozásért

Írta Ösztöndíjturista — 2010.09.06. 15:00

A képmutatás.hu portál fotópályázatot hirdetett „Én és a kampány” címmel. A Freedom House Europe és a Transparency International Magyarország célja az átláthatóbb párt-és kampányfinanszírozás kiharcolása. A fotópályázaton olyan képpel lehet indulni, amelyen a fotó készítője és egy politikus szerepel, bármilyen helyzetben, nyilvános rendezvényen, vagy akár civilben. A teljes cikket a fotópályázatról a www.mohaonline.hu-n olvashatod.

süti beállítások módosítása