Réka hasznos tanácsokkal lát el bennünket arról, hogyan érdemes Spanyolországban szállást keresni, mire kell figyelni a tárgyfelvételnél, és milyen magyarnak lenni egy olyan egyetemen, ahová 90%-ban spanyolok járnak.
Béni Réka Renáta vagyok, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi karáról jutottam ki ERASMUS ösztöndíjjal Spanyolországba. Azon belül is Castilla y León tartományban, Valladolidban tanultam az Universidad de Valladolid közgazdasági karán (Facultad de Ciencias Económicas y Empresariales).
Külföldi lét és a kérdéses lakáskeresés
Mindenképp nagy élménynek tartom, hogy ennyi különböző nemzet diákjait megismerhettem, ennyi multikulturális élményben lehetett részem, valamint megtapasztalhattam az önállóság előnyeit és hátrányait határainkon túl, egy idegen ország ismeretlen közegében. Először egy kanadai és egy olasz lánnyal laktam együtt, majd egy spanyol fiúval váltunk lakótársakká. Albérletben laktam, amely sokkal kényelmesebb és meglepő módon olcsóbb is, mint a kollégium.
Azoknak, akik kérik, gond nélkül segít az egyetem szállást találni, ad telefonszámokat, címeket, vagy csak kiközvetít egy lakásba. Én először magamnak kerestem lakást még itthonról, Magyarországról. Egy nagyon hasznos kis oldalon, a www.pisocompartido.com-on kerestem és találtam meg a szállásomat. A lakás, lakhatás részleteit pedig MSN-en keresztül beszéltem meg a tulajdonossal. A lakás szuper volt, de különböző okok miatt két hónap múlva költözésre került a sor. Ekkor az egyetemhez fordultam, ők azonnal megadtak néhány telefonszámot, melyek felhívása után az egyikben sikeresen meg is találtam az új lakásomat.
Viszont saját tapasztalatból mondom, hogy sokkal jobb és biztosabb olyan lakást választani, ahol az árban már benne van a rezsi, mert akkor kifizeted havonta az összeget és annyi. Az első lakás esetében, költözés után ment a huzavona, mivel a számlák még nem érkeztek meg, ezért rezsit nem tudtam kifizetni, de amíg nem fizettem ki, addig nem kaptam vissza a kauciót, viszont nem lehetett tudni mikor jöhet a számla, szóval elég idegőrlő volt. Amúgy a legtöbb esetben kérnek kauciót, általában 200 euró, melyet a végén, ha mindent rendben találnak, visszaadnak.
Az iskolai élet
Valamiért a közgazdasági karon kevés ERASMUS-os diák volt, 90%-ban spanyolokkal tanultunk együtt órákon, akik talán kicsit el is szeparálódtak a külföldiektől. Szerencsére azért velük is sikerült összebarátkoznom, aminek eredményeképp az órák közötti szünetben a fűben üldögélve gitárszóval és énekkel kísérve lazítottunk együtt. Hatalmas élmény, az biztos!
Azonban elég nagy hátránynak tartom, hogy egyáltalán nem voltak gyakorlati óráink, vagy külön ERASMUS-os csoportok. Minden a helyiekkel együtt és egyenértékűen történt. Emiatt sajnos a vizsgák esetén sem volt semmi könnyebbség, kivételezés a külföldi, nem anyanyelvű diákokkal szemben.
Szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy nagyon körültekintően válassza ki a tárgyait, esetleg a mentoránál érdeklődjön, hogy melyet érdemes és melyet nem, valamint mindenképp keressen olyant is, amiből nincs vizsga, hanem különböző beadandókból, prezentációkból lehet érdemjegyet kapni. Én sajnos nem ez alapján választottam, és bizony a végén vért izzadtam, hogy az összes vizsgára felkészüljek és sikeresen tudjam teljesíteni őket.
Azonban nagyon pozitív élmény volt, hogy a tanárok valóban érdeklődtek Magyarország felől, az órai témákhoz igyekeztek magyar példákat is keresni és felhozni, mellyel kapcsolatban mindig megkérdeztek engem is, így jött például szóba, hogy milyen különlegesek vagyunk mi még a saját pénznemünkkel az Unión belül, (amit ők Florin-nak hívnak) valamint, hogy mikor fogják betiltani nálunk is a szórakozóhelyeken való dohányzást. Ez elég aktuális téma volt, mivel Spanyolországban 2011. január 1.-ével léptek életbe a bárokon belüli dohányzást tiltó rendelkezések. Őszintén mondom nagy örömömre szolgált, hogy ez által is egy kicsit jobban megismerhettek, tanulhattak rólunk és kis hazánkról az ottani emberek.
Továbbá érdekesség, hogy németek, franciák, olaszok százával voltak jelen, viszont mi, magyarok sajnos elég kis létszámmal képviseltettük magunkat Valladolid városában. Ebből kifolyólag különlegesen is kezeltek minket, például én is kaptam még kiutazásom előtt egy mentort a kinti egyetemről, akihez bármilyen kérdéssel fordulhattam (a többi nemzet diákjainak nem járt ez a kiváltság).
Szórakozás, utazás minden mennyiségben
A spanyolok számára minden egyes nap bulit és szórakozást jelent, nem kell különösebb indok a mulatságra. Nekem nagyon új volt, de tipikus spanyol szokás a bárról bárra, szórakozóhelyről szórakozóhelyre járás, spanyolul tapear, de ez inkább azt jelenti, amikor bárról bárra menve isznak és esznek is mindenhol valamit, egy kis tapas-t. Imádni valóak a tapas-os bárok, ahol az alkohol mellé mindig jár egy kis finomság, szendvicske, chips, rágcsálni való, esetleg sült kolbász.
Természetesen meg kell említeni az utazási lehetőségeket is. A környékbeli városokba busszal könnyűszerrel el lehet jutni, nagyon érdemes meglátogatni Salamancát, Leónt, Ávilat, Burgost, Segoviát, stb. Ezen kívül hihetetlen olcsón lehet szervezni utazásokat Spanyolország távolabbi részeibe a Ryanair kedvezményes repülőjegyeinek köszönhetően. Az összes út közül a szívemhez legközelebbi a barcelonai volt, ahova három olasz és egy kanadai lánnyal mentünk négy napra.
Valamint maga az egyetem is szervezett utakat különböző helyekre, a környékbeli városoktól kezdve, Salamanca éjjeli bulizós túrán keresztül egészen Ibizáig.
Kicsit talán hosszúra nyúlt a beszámolóm, de még ennyi sorban is nehéz összefoglalni, hogy mit tud igazán nyújtani egy ilyen ösztöndíj, ezért akinek lehetősége adódik ebben részt venni, mindenképpen éljen vele!
Ha bárkinek kérdése lenne, keressen nyugodtan a beni.reka@hotmail.com e-mail címen, vagy olvassa blogomat, melyben mindent részletesen és folyamatosan leírtam: www.spanyolerasmus.blog.hu
