Oké, az erasmusos és az olasz sztereotípiák igazak. Így Orsi:
Az olaszok temperamentumával nehéz felvenni a versenyt. Tudjuk róluk, hogy remek szakácsok, szeretnek focizni és gyönyörű városokban élnek. De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy milyenek az ágyban? Hogyan maradnak vékonyak a sok tészta-evés ellenére? Miért vezetnek úgy, mint az őrült?
Padova körülbelül akkora, mint Pécs, és főként egyetemisták lakják. Velencétől mindössze egy köpésre található Észak-Olaszország ködös és esős vidékén, a Dolomitok alatt. Mindenki biciklivel jár, hiszen még a legkisebb sikátorban is két sávos bicikliútra bukkanhatsz. A bárok és a szórakozóhelyek száma végtelen. Az egyetem karainak és tanszékeinek középkori paloták adnak otthont, megteremtve ezzel egy varázslatos közeget. A kolik viszonylag olcsók, más árak ellenben a nyugati életszínvonalat tükrözik.
Fél év alatt rengeteg élményben volt részem. Két balestet szenvedtem el kocsival, és hármat biciklivel úgy, hogy szó szerint „otthagytam a fogamat”. Illuminált állapotban levő biciklizés miatt rabosítottak a rendőrségen (ujjlenyomat vétel, táblás fotó – mint az amerikai filmekben), és az aktámban szerepel, hogy mind a három kórházat bejártam. Egy komolyabb, titkos viszonyt, egy futó kalandot és egy kialakulóban lévő kapcsolatot hagytam magam mögött három olasz udvarló személyében. Megtanultam társalogni Berlusconi-ról, elsajátítottam a híres padovai koktél (Spritz con Aperol) elkészítési módját és 19-es, 25-ös, valamint 28-as jegyek kerültek az indexembe. Jártam Milánóban, Bolognában, Trevisoban, Vicenzában, Chioggában és még sorolhatnám tovább. Karaoke-ztam fürdőruhában a tél kellős közepén a „Nyár van” című slágerünkre, zöld színekbe öltözve részt vettem az ismerkedésre kiválóan alkalmas Traffic Light Party-n, valamint kétszer itattam le pálinkával és unicum-mal külföldi barátaimat „magyar buli” keretén belül.
Számomra az Erasmus valami olyan érzést nyújtott, mintha visszacsöppentem volna kamaszkorom időszakába. Agysejtjeim nagy részét pusztítottam el az idegen nyelvű társalgás könnyedségéhez hozzásegítő alkohol által, reggelig táncoltam különböző, város széli diszkókban, és volt olyan nap, amikor ki sem keltem az ágyból, csupán a filmnézős számítógépes programok „play” gombját nyomogattam. Októbertől (az olasz őszi félév kezdetétől) novemberig felsőoktatási sztrájk miatt nem indultak be az egyetemi kurzusok, amiknek nagy többsége amúgy is csak decemberig tartott a trimeszteres beosztás miatt. Az órákra járás nem volt túl megterhelő – hiába tartanak egy tantárgyat kétszer vagy háromszor egy héten –, de a februári vizsgákra azért tanulni kellett. A folyamatos készenlét és az intenzív életvitel következtében felesleges kilóim nagy része tűnt el váratlanul egyes testrészeimről. Eleinte kifejezetten fárasztó volt napi 24 órában koncentrálni az idegen nyelvre és a kapcsolatépítésre, de egyszer csak – amikor ébredés után is olaszul szólaltam meg, és „jó éjszakát” helyett is „buona notte”-t suttogtam a mellettem lévő fiú fülébe – rádöbbentem, hogy megtanultam olaszul, és stresszmentesen képes vagyok használni a szavakat, az igeidőket és a –módokat is.
Ha kijelenteném, hogy fél év számomra tökéletesen elég volt visszafiatalodni újra, távol lenni a családomtól, barátaimtól és ezt a fajta külföldi tapasztalatot megszerezni, sokan furcsán néznének rám. Én viszont ki merem jelenteni, hiszen a kérdéseimre választ kaptam. Ha a magyar lányok a világon a legszebbek, akkor az a statisztika sem hazudik, hogy az olasz fiúk a legjobbak az ágyban. A tésztát általában olíva olajban összekevert fűszerekkel és reszelt parmezán sajttal eszik, ami – hús hiányában – szinte egyáltalán nem hizlal. A vezetéssel kapcsolatban pedig fontos tudni, hogy az olasz rendőrség (amelynek amúgy 25 szervezete létezik városonként) csupán 0,5-ös véralkoholszint felett büntet a közutakon, amíg Magyarországon ez a szám 0,0. Ha egy-két sör lecsúszik az esti kikapcsolódások során, náluk akkor sem jelent problémát autóba ülni, hazavezetni, vagy hazakísérni másokat. Újabb kérdések felmerülésénél, újra pályázni fogok más olasz ösztöndíjakra is, addig meg szerzek egy nyelvvizsgát, idegenvezetem Budapesten újdonsült francia, holland és német haverjaimat, és tökélyre fejlesztem kinti barátaim kedvenc receptjét: a parikáskrumplit.
További kaland-sztorik: http://padova-erasmus.blogspot.com/
Orsi
